Weboldalunk használatával jóváhagyja a cookie-k használatát a Cookie-kkal kapcsolatos irányelv értelmében.
A zuhanásbiztonság szakértője

A kötél története

A kötél története

Egy új blog sorozatot tervezünk indítani, aminek első bejegyzése ez a mostani.

Sokszor hangzik el a kérdés munkavédelmi szakemberek körében, hogy honnan tudjam, hogy amivel „varázsolnak” az alpinisták, az megfelelő és biztonságos-e? Amilyen egyszerűnek tűnnek a csomók, a valóságban annyira összetettek és bonyolultak lehetnek, és nem mellékesen rengeteg kockázatot is hordozhatnak, amennyiben nem jól kötik, nem jó helyre kötik vagy éppen nem jó eszközre kötik.

Majd látni fogjuk, hogy igen sok tényező befolyásolhatja a biztonságot.

Ahhoz, hogy elmélyedhessünk a csomók világában meg kell ismerkednünk a kötelekkel!

A kötelek valószínűleg egy idősek az emberiséggel. A korai időkben természetes növényi szárak, rostokból készülhettek. Értelem szerint a teljesen természetes mivoltuk miatt nem igen maradt ránk tárgyi emlék ebből a korból, de azért akad néhány. Például egy franciaországi barlang feltárása során talált fonat, ami körülbelül 17.000 éves.

A hajózás miatt szükség lett hosszabb kötelekre is, amiket hosszú folyosókon fonatoltak. Ebből a korból maradt fenn a hajózásban mai napig használt „kábelhossz” mértékegység is.

A Wikipédia szerint a kötél fogalommeghatározása a következő:

„A kötél fonalak ill. fémhuzalok összesodrásával, esetleg fonatolásával készült erős, vastag termék. Készülhet textilipari szálasanyagokból, ezen belül elsősorban háncsrostokból, szintetikus szálakból, vagy acélhuzalokból, illetve ezek együttes használatával. A köteleket nagy húzóerő felvételére készítik és alapvetően mozgatásra vagy nagy erők folyamatos statikus kifejtésére használják. Az előbbieknél fontos, hogy hajlékonyak legyenek, a tartóköteleknél viszont a korrózióállóság és a nagy húzószilárdság a legfontosabb. Az emelőgépeken, szállítóberendezésekben, hajózásban használt kötelek hajlékonyak, kötéldobra felcsévélhetők, kis átmérőjű csigán, kötéldobon átvethetők. A kötél nyomóerőt és csavarónyomatékot nem képes felvenni.”

Ma már számtalan helyen alkalmazunk köteleket és nemcsak a hajózásban. A dekorációktól a házkörüli munkákon át a munkavédelmi alkalmazásukig széles a paletta.

Az igényeinknek megfelelően körültekintően válasszuk meg a köteleinket! (Vonjunk be szakembert, ha szükséges!)

A továbbiakban kizárólag munkavédelmi célú kötelekkel és azok csomózási fortélyaival fogunk foglalkozni. Ebbe a kategóriába soroljuk a személybiztosításra használt köteleket és a különböző szerszámok, kisgépek kikötésére alkalmazható köteleket.

Alapanyaguk leggyakrabban poliészter és poliamid, attól függően, hogy mi a kívánt tulajdonság, amit elvárunk tőlük. Mindkét alapanyagból létezik erősített verzió is. Ezek aromás vegyületek, vectran (poliészter) és kevlár (poliamid) néven ismerhetjük őket.

Kialakításukat tekintve a kötelek lehetnek fonatoltak és körszövöttek is. A gyártástechnológia fejlődésével a fonatolt kötelek egyre inkább kiszorulnak a munkavédelemből. Ezt indokolja, hogy sérülékenyebbek és a sérülések kevésbé szembe ötlőek, valamint kezelhetőségük és csomózhatóságuk is rosszabb mutatókkal rendelkezik.

Fontos továbbá, hogy személyivédőeszközként kizárólag szabványmegfelelő köteleket használhatunk!

És akkor térjünk rá a blogcikk sorozat fő témájára, a csomókra és azok kötésére.

A csomókat a kötelek végtelenítésére, végzárásra, szakaszolásra (pl. sérült rész tehermentesítése) és több kötél összekapcsolására is használhatunk. A munkavédelemben alkalmazott csomók mindegyike a barlangászatból és a sziklamászásból eredeztethetőek. Fontos információ, hogy minden csomó csökkenti a kötél eredeti teherbírását, ez akár 30% is lehet. Tovább csökkentheti, ha az adott csomót rosszul, illetve a csomóban futó párhuzamos szálakat rendezettlenül hagyjuk és így terheljük. Ebből is látszik, hogy gondos odafigyelést igényel a csomók kiválasztása és megkötése is.

Figyelem! Senkit nem bíztatunk alkalmazásukra és nem vállalunk felelőséget egy rosszul megkötött csomóból eredő balesetért!

Ízelítőnek a lehető legegyszerűbb csomót mutatjuk be. Ezt hívják közép csomónak. Egyéb ismert elnevezései: tehénfarok vagy „Mari néni csomója”. Ez utóbbi elnevezés valószínűsíthető, hogy a „marine knot” magyarul tengerész csomó elnevezésből eredhet, hiszen ezt a csomót kötötték a tengerészek a sebesség, illetve a vízmélység mérésére használt kötelekre is. Megkötése végtelenül egyszerű, valószínűleg óvodás kora óta mindenki ismeri és alkalmazza. Munkavédelmi jelentősége elhanyagolható, mivel amilyen könnyű megkötni, olyan könnyen lazulhat is. Esetleg (amennyiben folyamatosan figyelemmel tudjuk kísérni) kötelek végére stopperként köthetjük, illetve „kapaszkodó” kötelekre köthetjük a biztosabb fogás érdekében.


 

Tartalomhoz tartozó címkék: Csomózás
Az oldal tetejére